A weboldalon sütiket (cookie) használunk, hogy javítsuk a vásárlói élményt és jobb szolgáltatást nyújtsunk.

Az erkölcstelen flapper stílus - az 1920-as évek Amerikájában

Az erkölcstelen flapper stílus - az 1920-as évek Amerikájában

Ma már a legtöbb nő számára elképzelhetetlen, hogy ne léphessen be egy bárba egyedül, ne kérhessen magának egy pohár italt, ne dohányozhasson nyilvánosan, vagy ne legyen szavazati joga. Pedig nem volt ez mindig így. A mai generációk jóval többet köszönhetnek a 20-as évek női divatjának, az erkölcstelenként elhíresült flapper stílusnak, mint gondolnák. 

Következzen az alkoholmámoros 20-as évek Amerikájában függetlenedő fiatal nők - a flapperek története!

Az 1920-as évek flapperei fiatal nők voltak, akik olyan életstílust követtek, amelyet akkoriban sokan felháborítónak, erkölcstelennek vagy egyenesen veszélyesnek tartottak. Pedig a flapperek a nők gazdasági, politikai és szexuális szabadságának korlátain „táncoltak magassarkúban” – ezért tartják őket az elsőgenerációs független amerikai nőknek.

De mi a flapper jelentése?

A wikipédia szerint a flapper, mint szleng kifejezés származhat egy korábbi észak-angliai szóhasználatból, amely tizenéves lányt jelentett. 1631-ben pedig a fiatal prostituált megnevezésére is használták. Az 1890-es évekre a nagyon fiatal prostituáltat és általánosabb értelemben bármely élénk, tizenéves korú lányt is így neveztek.

1908-ban már a The Times is magyarázza a fogalom jelentését és 1911-ben a pajkos, kacér flapper már bevett színpadi típusnak számított. Bár a szót még mindig nagyrészt a temperamentumos tinédzserekre értették, de Nagy-Britanniában már fokozatosan kiterjesztették az indulatos, éretlen nők megnevezésére.

A flapper szó az amerikai szlengben az első világháború után jelent meg, amikor egy Times-cikk hatására - ami a férfi munkaerő visszatérése miatt munkanélkülivé vált nők álláskeresésének problémájáról szólt –, a kifejezés jelentése némileg megváltozott. Innentől a flapper jelentése: független, élvezeteket kereső, fiatal nő.

A 20-as évek női divatja a függetlenedéssel kezdődött 

A flapperek felemelkedéséhez több tényező - politikai, kulturális és technológiai - vezetett. Az első világháború után sem a kormány, sem az egyház nem rendelkezett olyan hatalommal, hogy úgy szabályozza az emberek életét, mint egykor. Az erkölcsi forradalom egy szabadabb és kevésbé korlátolt társadalmat teremtett, amiből a nők ugyanúgy profitáltak, mint bárki más. A megfelelő viselkedésre vonatkozó előírások, mint a nyilvános helyeken való kísérő nélküli megjelenés, a szeszesitalfogyasztás és dohányzás, vagy akár a házasság előtti szexre vagy a születésszabályozásra vonatkozó tabuk hitelüket vesztették.

Az első világháború alatt a lányok, asszonyok nagy számban léptek be a munkaerőpiacra, és magasabb béreket kaptak, amelyekről a dolgozó nők nem volt hajlandóak lemondani békeidőben sem – így pénzügyileg is függetlenedtek. Felismerve, hogy ezek a fiatal nők már saját jövedelemmel rendelkeztek, a szappanok, parfümök, kozmetikumok, cigaretták és divatkiegészítők mind az őket célzó reklámok tárgyát képezték.

1920. augusztus 18-án függetlenedésük újabb lépést tett előre, amikor ratifikálták az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 19. módosítását, amely szavazati jogot adott az amerikai nőknek.

Az 1920-as évek Amerikájának nagy érvágása lehetett volna a szesztilalom, de a jazz-korszak flapperjei erre ügyet sem vetettek. A jazzklubbok robbanásszerű népszerűségével párosulva virágzott a ’speakeasy’, ahol illegálisan előállított és forgalmazott alkoholt kínáltak. A fellendülő gazdaság a tömeges fogyasztás korszakát is megteremtette. Henry Ford tömeges autógyártása lecsökkentette az autók árát, ami nagyobb mobilitást tett lehetővé a fiatal nők számára is, aki így könnyebben mozogtak az éjszakai életben.

A független flapperek sportosak voltak, bicikliztek, autót vezettek, nyilvánosan dohányoztak, nyíltan alkoholt fogyasztottak az alkoholtilalom idején, jazzklubokban táncoltak, és olyan szexuális szabadságot gyakoroltak, amely sokkolta szüleik viktoriánus erkölcsiségét. De ahhoz, hogy ide eljussanak kellett egy kis „hátszél”, amit a Gibson lányoknak köszönhetnek.

The Gibson Girl 

A Gibson Girl mozgalom volt az első alkalom az 1890-es években, amikor egy nő valóban a saját álmaira és céljaira koncentrálhatott. Számos társadalmi határt átlépve, megnyitották az utat a nők előtt, hogy olyan dolgokban vegyenek részt, amelyekben korábban soha. Az intelligencia és a tanulás fontosságát példázták a férfiak igényeinek kielégítése helyett. 

A flapperek függetlensége egyben válasz volt a Gibson Girl mozgalomra, de azon is túlmenve nemcsak a fűzőjüknek intettek búcsút. Míg egy rátermett és független Gibson-lány az adott kornak megfelelően mindig szép és elegáns volt, addig a 20-as évek női charleson stílusát a dzsesszkorszak is befolyásolta.

A flapperek megjelenésében pedig óriási változások történtek..

A hedonista flapper divat

A flapperek híresen hírhedtek voltak hetyke öltözködésükről, amely a Coco Chanel által bevezetett francia divat és az amerikai jazz, valamint az 1920-as évek táncainak az öltözködésre gyakorolt hatására alakult ki.

A háború után, az 1920-as évek Amerikájában, a gazdasági jólétben a charleston divat követői megengedhették maguknak, hogy „nagy lábon éljenek”, amit az öltözködésükkel is kifejeztek. A 20-as évek ruhái és kiegészítői extravagánsak voltak, és megállás nélkül csillogtak az esti partykon.

Flapper ruhák - 20-as évek női divatja

A charleston ruhák a flapperek dinamikus életstílusára utaltak: egyenes, ujjatlan és bő szabásúak voltak, és általában légiesen könnyű anyagokból készültek. A táncruhák rövidebbek, a dekoltázs mélyebb lett, és a derékvonalat csípőig engedték. Az egyenes és karcsú bakfis sziluett lett a divat. A franciául garçonne-nak nevezett külső fiatalos és „kisfiús” megjelenést kölcsönzött a lányoknak. A „fiús” stílus az érett női alakot hangsúlytalanította a mellek lelapításával, a derékvonal csípőre ejtésével, valamint a szoknyák és ruhák szegélyének rövidítésével.

A flapper stílusú „fiús” sziluettet a fantáziadús charleston ruhák gazdag díszítésének végtelen lehetőségei kompenzálták.  A 20-30-as évek divatjában a kivágott hátú, selyemből és strasszból készült flapper ruhákat díszítő csillogó flitterek és gyöngyök minden eddiginél jobban lehetővé tették a nők számára, hogy kifejezzék stílusukat.

De oszlassunk el egy mítoszt!

Mit viseltek a nők valójában a 20-as években?

Amit 1920-as évekbeli flapper ruhának gondolunk ma, és amit valójában akkor viseltek, nem teljesen egyezik. Ennek oka, hogy a zseniális hollywoodi jelmeztervezők a flapper ruha modern vízióját újra és újra megalkották, egészen az 1952-es Singin' in the Rain című filmtől a 2013-as Nagy Gatsby-ig. Bár a jelmeztervezők a művészi szabadság mellett a legtöbb tekintetben történelmileg pontosak voltak, mégsem maradtak egészen hűek az eredeti flapper ruhákhoz.

Flitteres rojtos ruhákat valóban hordtak, de nem ez volt az abszolút meghatározó. Ez a szoknya stílus rövid ideig népszerű volt néhány korai 1920-as évekbeli szoknya és táncruha esetében. De valószínűleg gyakrabban viselték dekoratív táncos jelmezként, mint koktél ruhaként. Tekintve, hogy csak a legdrágábbakra varrtak kézzel rojtokat és flittereket, pláne, hogy az egész éjszakás Charleston tánchoz sem voltak elég praktikusak.

Az esti partikon a nők többnyire elegánsak akartak lenni. Ferde szabású, gyöngyös, díszített estélyi ruháik követék a test vonalát, melynek szegélye a térd alá ért. Ehhez képest nappali öltözékük merőben szolidabb volt.

Mit viseltek a flapperek napközben?

A nők a legtöbbször blúz, kardigán és rakott/pliszírozott szoknya kombinációját viselték nappali viseletként. A délutáni ruha nyáron általában egy egyszerű váltóruha volt, amely a vállakról lógott. Az ejtett derék természetesen elengedhetetlen volt, a szoknya pedig mindig térd alá ért.

Ki öltöztette ezeket a fiatal teremtéseket, akik végtelen éjszakákon át táncolták a charleston-t?

Jean Patou francia tervezőnek tulajdonítják, hogy az elsők között alkotta meg a "flapper sziluetteket", amelyeket Európában viseltek, majd a gazdag Amerikai Egyesült Államokba exportáltak. Más tehetséges tervezők is hozzájárultak az áramvonalas sziluett és a "fiús" öltözködés sikeréhez, mint például Coco Chanel.

Tőle származik minden nő szekrényének alapdarabja, a „kis fekete” ruha is. Korábban a gyászhoz és halálhoz társított fekete színnel összefüggő nézet Chanellel változott meg. A ruha "Chanel Fordja" volt, ami minden társadalmi osztályba tartozó nő számára elérhetővé vált, hasonlóan a T-modell járműhöz. A sokoldalú „kis fekete” azóta is alapdarabja a női ruhatárnak.

A könnyű, rugalmas anyagú és rövidebb szabású 20-as évek ruhái tökéletesen illettek az olyan modern nők életmódjához, mint a flapperek, akik éjjel táncoltak, nappal sportoltak.

Charleston stílusú kiegészítők

A 20-as évek női divatjának másik nagy újítása a szoros fűzőktől való megszabadulás volt. Helyette csípőig érő, puhább és rugalmasabb fűzőket viseltek, ami lelapította a mellkast, ezzel lapos és egyenes megjelenést kölcsönözve - szemben a régi karcsúsító fűzőkkel.

A magassarkú viselése is ekkor jött divatba. Üde, szexi megjelenésükhöz a női lábakat különböző T-pántos kialakítással emelték ki. A 20-as években jelent meg a T-pántos és a bokapántos fazon. Napközben a kényelmes, vaskos kubai sarkú volt a legelterjedtebb - fekete és barna színben. A Mary Jane cipő a bokán átívelő, egyetlen gombos pánttal és hegyes orrú cipővel a nők kedvence lett.

Az estélyi cipők kedvelt anyaga a fényűző selyemszatén, a bársony és a csipke voltak, fekete, fehér, arany, ezüst illetve brokát mintás kivitelben. Ezek a cipők Louis-sarokkal (spanyol sarok) vagy vaskosabb kubai sarokkal készültek.

A harisnyaviselésben is volt néhány újítás. A műselyem volt a gyakoribb, de esténként azonban a selyemharisnyák voltak a legkeresettebbek. Míg egy tisztességes lány harisnyakötőt használt, addig a temperamentumos flapperek legörgették harisnyájukat egészen a térd alá.

A charleston ruhákhoz hordott gátlástalanul feltűnő art deco ékszerek és kiegészítők színpadias megjelenést kölcsönöztek a mulatni vágyó lányoknak. Színes tollboákat aggattak a nyakukba és Chanel ötlete nyomán derékig érő rétegzett gyöngysort viseltek.  A strasszokkal díszített charleston fejdíszektől és merész homlokpántoktól pedig lenyűgözően karakteresek lettek a női arcok. A kitűzők, gyűrűk és brossok is divatba jöttek.

Milyen volt az öv divat? 

A téglalap szabású ruhákba bújtatott „kisfiús” sziluetthez nemhogy nem kellett kiemeli a nőies vonalakat, de még a ruhák derékvonalát is lejjebb engedték a csípőre. Így a 20-as női divatjának övviselési szokásai is megváltoztak, és az öveket a csípőre csatolták vagy kötötték fel. A kiegészítők szövetből, selyemből, velúrból, lakkbőrből vagy fémből készültek. A kisméretű övcsatokat is különböző anyagokból, például korai műanyagból vagy üvegből gyártották. A legtöbb vékony szíj nagyon keskeny volt, csupán 1 cm. A vastagabb, akár 10-15 cm széles selyem öveket lazán megkötve viselték a csípőn, nagy brossal, csattal vagy virággal díszítve. De a harlemi éjszakák elmaradhatatlan kelléke a selyemruhákra csatolt pazarul csillogó fém-és láncövek voltak.

1920-as éve frizurái és sminkje

A flapperek azzal is sokkolták a konzervatívokat, hogy rövidre vágatták a hajukat és sminket viseltek. Ez volt a Gibson-lányok és a flapperek közötti nagy különbség. A hosszú haj a háború előtt a tiszteletreméltó hölgyek jele volt, de a flapperek úgy döntöttek, hogy itt az ideje a változásnak. Hajukat rövidre vágatták és merész bubi frizurát hordtak. A kalapok továbbra is kötelező viseletnek számítottak, és a népszerű stílusok közé tartozott a newsboy sapka és a cloche kalap.

Korábban a kozmetikát a prostituáltakkal és a színésznőkkel hozták összefüggésbe. De a flapperek erre is fittyet hánytak, elkezdték magukat a 20-as években sminkelni, és szemöldöküket tűvékonyra formázni. Divatba jött a sötét rúzst, a sok pirosító, a szemceruza és a szempillaspirál.

A flapper rojtos ruhák azt is lehetővé tették a nők számára, hogy a történelemben először megmutassák testük egyes részeit: állítólag a flapperek pirosítót kentek a térdkalácsukra, hogy felhívják a figyelmet a lábukra.

A férfiak szeme többet láthatott, mint valaha, de hogyan alakult az ő megjelenésük?

Charleston ruha férfiaknak 

Bár a 20-as évek női divatja óriási változásokat és reformokat hozott, a charleston stílus a táncparkett fenegyerekeit is utolérte. A férfiak divatja is egyre lazábbá, kevésbé formálissá és szabályozottá vált. 1925 körül megjelent az Oxford Bags néven ismert szélesebb, egyenes szárú nadrág stílus. A férfiak elkezdték előnyben részesíteni a rövid, csak két vagy három gombos zakókat, és megjelentek a tűs csíkos öltönyök is. A 20-as évek közepére pedig a csatolt gallérral ellátott ingek is népszerűvé váltak, amelyek sokkal kényelmesebbek voltak – akár tánc közben is -, mint a merevített típusok.

A szalmakalap az egyik legikonikusabb charleston ruha jelmez kiegészítő férfiaknak. A gyakran csíkos szalaggal díszített Boater kalap mellett a másik korhű típus Al Capone kedvence, a Panama. A gengszter öltözködésre hajazó másik elmaradhatatlan kellék pedig a hózentróger, amit akkoriban a magas derekú nadrágokhoz hordtak – hiszen egy öv nem tudta volna kellően megtartani azt.

Charleston ruha férfiaknak

A szetthez nem hiányzik más, csak egy kényelmes oxford cipő, egy sétapálca és a jó zene.

Őrült tánc a jazz-korszakban

A jazz az afroamerikai eredete miatt különbözött a korábbi zenéktől - az improvizációval az egyéni szabadságot támogatta. Ez kapcsolódott a flapperekhez, akik nem akartak megfelelni a társadalomnak, és a jazz korszaknak hála merész tánckultúrájuk is megszületett. A táncklubok a 20-as években váltak rendkívül népszerűvé egészen a harmincas évek elejéig.

A korai vad és izgalmas jazz zene nyomán olyan táncstílusok alakultak ki, mint az afroamerikai zenei stílusokon és ütemeken alapuló Charleston. Majd a rövid Black Bottom-őrület söpört végig a tánctereken 1926 és 1927 között, felváltva a Charleston népszerűségét. 1927-re a Charleston-on alapuló és a sztepp elemeit is felhasználó Lindy Hop vált a domináns társasági tánccá.

A közvélemény szerint a Shimmy és a Bunny Hug is „sokkolónak” számított, így ezek a táncok - annak ellenére, hogy a fiatalabb generáció megőrült értük -, soha nem váltak mainstream iránnyá. Az idősebb generációk és az emberek túlnyomó többsége nem értette a jazz jelentőségét, így Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban továbbra is a foxtrottot, a keringőt és a tangót táncoltak.

A 20-as évek ruhái könyvben és filmen

De nemcsak a zenében, hanem az irodalomban is helyet kapott a charleston stílus. F. Scott Fitzgerald-ot a korabeli sajtó a flapperek megteremtőjeként tartotta számon. 1925-ben ’A nagy Gatsby’ című regényével és további műveivel népszerűsítette a flapper stílust, amit vonzónak, vakmerőnek és függetlennek tartott. Múzsája felesége, Zelda Fitzgerald volt, akit a flapperek kvintesszenciális példájának is tartottak.

A regényből nagysikerű filmadaptáció is született 2013-ban. Leonardo Dicaprio főszereplésével ’A nagy Gatsby’ (The Great Gatsby) újra közelebb hozta az emberekhez a Gatsby stílust. A charleston jelmezek és a flapper fejdíszek azóta is világszerte hódítanak a farsangi és beöltözős bulikon.

 

De visszakanyarodva a múlthoz, nem mindenki rajongott a nők újonnan felfedezett szexuális szabadságáért. A közvélemény negatív reakciója mellett olyan nőjogi aktivisták is bírálták őket, akik úgy érezték, hogy ezek a fiatal nők túl messzire mentek a kicsapongás felvállalásában. Utah államban még törvényt is próbáltak hozni a női szoknyák hosszára vonatkozóan.

Egyszer minden jó véget ér...

A flapper korszak vége

1929. október 29-én, a tőzsdekrach és a nagy gazdasági világválság kezdetével a flapper-kultúra kezdett elhalványulni. Senki sem engedhette meg magának többé ezt az életstílust. A húszas évek felszabadult hedonizmusát a takarékosság új korszaka váltotta fel a zord időkben.

Az 1930-as évek közepén Nagy-Britanniában a "flapper" szót alkalmanként még használták ugyan, de már a múlthoz kötődött. A Times újságírója 1936-ban elavult szlengnek minősítette.

A flapper stílus öröksége

A flapper éra nemcsak a divatra, hanem az egész világra nézve is örökséget hagyott maga után. Olyan új alapokat teremtettek a modern nők számára, amelyek eltértek a viktoriánus értékrendtől. Bár kicsapongó életmódjuk miatt félreértették őket, de ezek a fiatal modern nők változást kezdeményeztek az összes nő megítélésében a társadalomban. A kivívott jogok és a függetlenedés mellett a rövid szoknya és a bubifrizura valószínűleg az emancipáció szimbólumaként szolgált. Sőt egyesek a flapper korszakot a feminizmus kezdetének is tekintik.

 

Jusson eszünkbe a történetük, amikor nőként, egyedül besétálunk egy szórakozóhelyre, amikor magunk választjuk meg a szoknyánk hosszát, és amikor szabadon dönthetünk a gyermekvállalásról és a fogamzásgátlásról is.

Tartalomhoz tartozó címkék: Érdekességek Nőknek Tudástár
Az oldal tetejére